A vízvezeték rendszereket anyaguk alapján három fő csoportba sorolhatjuk. Így van tisztán fémanyagú, a rézötvözeteken alapuló korszerű csőrendszer, ezzel egy időben alakultak ki a tisztán műanyag, polietilén és PVC csőrendszerek, és a kettő kombinációjából születtek meg a többrétegű csőrendszerek.

A többrétegű csőanyagok magja egy fémcső, (alumínium vagy réz ötvözet), amelyet kívül-belül PE (polietilén) bevonattal látnak el. Ezzel korrózióállóvá, és flexibilisebbé, valamint könnyebben szerelhetővé téve a fémcsövet.
A három fő csőanyag csoport közül a rézcsöves technológia keményforrasztással összekötött saját anyagú idomok segítségével szerelhető össze. A csőanyag maga ugyanis nehezen hajlítható, könnyen megreped, ezért van szükség a sok csatlakozó és kanyarodó idomra. Ezzel együtt a rézcső és szerelése a hagyományos acélcső technológiához képest sokkal egyszerűbb, kevés célszerszámmal és a speciális forrasztóanyagoknak köszönhetően, egy közepesen felkészült barkácsoló is elkészítheti a ház vízvezeték-hálózatát.

A rézcsövek térnyerésével egyidőben a műanyag csövek is megjelentek a házon belüli vezetékrendszerek palettáján.

A tisztán műanyag alapanyagú polietilén (PE), és polivinil-klorid (PVC) csöveket kezdetben elektromos hegesztő szerkezetekkel, saját anyaguk összeolvasztásával lehetett csatlakoztatni. Ez a cső anyagával megegyező idomok segítségével tetszőleges vezeték nyomvonal kialakítást tett lehetővé.

Ezek a csőkötések két fő csoportba oszthatók a csőanyag függvényében.

A polietilén anyagú csővezetékeket gyorskapcsolású, a hollandi csatlakozóra hasonlító, saját anyagú szerelvényekkel lehet nyomásállóan összekötni. Természetesen a csatlakozásokhoz a megfelelő idomokat is tartalmazza ez a technológia.

A PVC anyagú csöveket eleve tokos csővéggel gyártják le. Ezekhez a tokos csővégekhez pontosan illeszkedő sima csővégeket, zsírtalanítás után megfelelő anyagú ragasztókkal, (Vinilfix) bekenve, és a két csővéget összetolva, percek alatt azok kémiailag összekötődnek, és rögzülnek.
Amennyiben a tokos csővégekhez a megfelelően kialakított szerelvényeket ragasztjuk akkor tetszés szerinti, akár oldható csőkötéseket is kialakíthatunk a csőhálózaton.

Ezeket a csőanyagokat a lakás kevésbé frekventált részén - pince, mosókonyha, kazánház - alkalmazzuk, mivel esztétikailag zavaróan hat a csőanyag sötét színe. Célszerűen a fal síkján kívülre, tartóbilincsek és fali dübelek segítségével szerelve vezetjük a vezetékeket. Ugyan melegvíz és gáz vezetésére is alkalmasak ezek a csőanyagok, de leginkábba hidegvizes vezetékeknél alkalmazhatók.

A házi vízvezeték rendszerek alkalmazása az egyedi (cirko stb.) fűtési rendszerek elterjedésével, tovább bővült. A padló- és falfűtésekhez flexibilis, de mégis hő- és nyomásálló, a korrózióval szemben rezisztens csőhálózati anyagok szükségesek. Ennyi igénynek eleget tenni, csak a különböző anyagok kombinációjával kialakított csövekkel lehet. Így születtek meg a különböző, de azért egy elven működő többrétegű csőanyagok. Fő különbség közöttük a csőkötésekben jelentkezik.
Az első többrétegű csőrendszereknél speciális szerszámmal préselték a csővégeket egymásba, illetve a csővégekbe a megfelelő sárgaréz csőidomokat.

Továbblépést jelentett a préseléses csőkötési technológia. Ennél a technológiánál a célszerszámmal precízen méretre szabott csővégeket kézi présszerszámmal a megfelelő fém vagy műanyag idomra nyomjuk, tökéletes, még préslég technikához is felhasználható csőkötést kialakítva.

A fenti csőszerelési rendszerek egyben megegyeznek, hogy alkalmazásukhoz az alap célszerszámokon és idomokon kívül más nem szükséges, elkészítésükhöz az alap barkácskészség is elegendő. Ezután marad a legnehezebb feladat, ugyanis el kell döntenünk, hogy melyik módszert alkalmazzuk. Ez nem egyszerű, mivel az ismertetett csőszerelési rendszerek ugyanarra szolgálnak.

Ugyan más-más elven, de ugyanazt - a ház épületgépészeti hideg-meleg víz és gáz csővezeték hálózatának kialakítását - teszik lehetővé.

Falhoronyba, rejtetten szerelve, főleg új épületeknél, a rézcső, (melegvíznél hőszigetelve) megfelelő választás. Azt tudnunk kell, hogy a házilagos rézcsőszereléshez minimálisan közepes szakképzettség, felkészültség szükséges.
Az utólagos korszerűsítések estén a többrétegű, flexibilis csőrendszerek alkalmazása kerülhet előtérbe. A lakótérbe az esztétikai követelményeknek jobban megfelelő, könnyebben vezethető többrétegű csövek a megfelelőbbek.

Ezeket a csöveket kis súlyuk miatt dübelek segítségével könnyen rögzíthetjük akár a falak, akár a födémek felületére. Egyes csőrendszerekhez különböző szerelőpaneleket is beszerezhetünk. Ezekkel - a falazatot, burkolatot utánzó segédeszközökkel - akár rejtetten is felszerelhetjük a csőrendszert. A szerelőpanelekben külön "csőtartófülek" vannak a hideg és a meleg vizes csövek részére, ezekbe kell a csövet bepattintani, majd a panelt a falazathoz dübelekkel rögzíteni.

Ha meglévő rendszert korszerűsítünk, akkor előre meg kell vizsgálnunk, hogy a meglevő szerelvények (radiátorok, csapok stb.) milyen módon csatlakoztathatók a csőrendszerhez, (csőátmérő, menetméret, nyomásérték), és ehhez megfelelő csatlakozó szerelvényeket kell a kiválasztott csőanyaghoz vásárolnunk.

Tapasztalatunk szerint jelenleg több tucat csőrendszer szerezhető be a boltokban, ezért jobban járunk, ha előre tájékozódunk, anyagismertetőket tanulmányozunk, és nem utolsósorban az eladóktól érdeklődünk.

Ha lehet ugyanazt a csőrendszert alkalmazzuk az épületnél mind a hideg, mind a meleg vizes hálózathoz. Ugyanis a szerelvényezéshez így azonos technológiát és szerszámokat használhatunk fel.